Morgen
Wie du nun vom blauen Hügel,
Sonne, deine Hände hebst
Und auf goldgesäumtem Flügel
Lächelnd nach der Höhe schwebst,
Hängt sich meiner Seele Sehnen
Weinend an dein weißes Kleid,
Daß du mich aus Noth und Thränen
Trügst in ew'ge Herrlichkeit!
____________________________
Reggel
Nap, hogy most az égre tártad
kék hegyen túl karjaid,
és arany szegélyű szárnyad
csúcsra vígan fölrepít,
tűzd fehér ruhádra lelkem
húrjait, hadd szóljanak,
csalj örök gyönyörbe engem,
hol nincs vész, könny nem fakad.
___________________________