Micsoda boldog gyereknyarak voltak,
a vert agyagon ott hűsölt a holnap,
a mi falunkba bőség alig tévedt,
de kedvünk nap-nap fölette az éhet,
jeles diákként jártam általánost,
s ha anyám néha megjárta várost,
a házat, kertet, udvart megvigyáztam,
nem rosszallódtam, el se kóricáltam,
s bár alig-alig telt vásárfiára,
valamit mindig csak hozott, a drága,
de megemlékezem a legnagyobbat,
az örömét a barna papírosnak,
mit anyám tudott óriásra nyitni,
s ott rejtezett az ismeretlen kifli,
én kézbe kaptam, vittem utca hosszat,
a szemeim a kincsemtől ragyogtak,
a gyerekhadnak körbedicsekedtem,
és adtam is picinyt, míg móddal ettem,
s nem irigyeltek, csak irigyen néztek,
mint nagy urát a ritka a szerencsének.