Ha egyszer arra visz utam
Írta: hzsike Dátum: September 26 2013 14:08:51
MM
Ha egyszer arra visz utam,
ahol a szerelem lakott,
ablakán bekopogtatok,
szomjamat oltó, hűs kutam.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Ha egyszer arra visz utam
Ha egyszer arra visz utam,
ahol a szerelem lakott,
ablakán bekopogtatok,
szomjamat oltó, hűs kutam.
Ha kérdi, ki vagyok, ki az?
Vállára röppenek csendben,
s ő tudom, felismer engem,
azt mondom: madárszívem az!
De sokat daloltam róla!
S repítve himnuszát a szél,
fénytükrű tenger lett az éj,
megállt az idő, az óra,
s a vízén, huncutul játszott
a holdfény rezge sugara,
mint nászra készülő ara -
lejtve a szerelmi táncot.
S mi ketten, szárnyat növesztve,
közelről láttuk a csodát,
dalunkat dúdolták odát’,
csillaglány-sellők, merengve.
Annyira szép volt, s megfakult…
Ki merte volna hinni azt,
hogy többé nem lesz már vigasz?
Sohasem ismertük a bút.
S ennyit kell szenvedünk, s külön;
te ott, én itt élem meg azt,
kutatva egymást - merre vagy?
keresztül vízen és tűzön…
Itt vagyok! Elhozott utam
ide, hol szerelem lakott,
s a szívem bekopoghatott,
ó, szomjat oltó hűs kutam!
És most, hogy rátaláltam én,
s kuporgok gyenge vállain,
elcsitult bennem már a kín,
emléke fűt - e drága fény.
Apró kis szívem megremeg,
egy illat átjár, fűt a vágy,
Szerelem, úgy találtam rád,
mint égi útra Istenek.