Őszi ágon egy pillanatra összeér,
két sárguló elszáradt falevél
Hintázott velük kicsinyke remény,
még maradhatnak, alig fúj a szél.
Hiba volt cifra égre szivárványt festenem,
mint üstökös feltünt, s tovaszállt hirtelen
Álmok csillagútján rózsaszín köd lebben,
Barátom pára volt, elillant az éjben.
Ölelő szavai csengenek fülemben,
talán szél Úr kicsit játszadozott velem
Tört lélekszárnnyal már nem repülhetek,
szerelmetes szép álmok, Isten véletek.