Születésnapra
Az élet oly rövid és úgy rohannak a percek,
Egymásra gondosan, sietve csúsznak az évek,
Lehet, hogy a haj átöltözik, már deresedik,
Meglehet, hogy az idő gyűrte ránc is sokasodik.
Az iskolai tablókép talán már fakó, kopott,
Megeshet, hogy a sors, értékes perceket lopott,
Hogy a szem, színesnek látja a régi, színtelen képet,
S hogy a sors, néha kegyetlen csatlósaival tépet.
Ám az élet csodaszép, érezni kell hát az ízeket,
Illatokat, s látni a fényt, a csodás színeket,
Érezni gyenge szellőt, mi gyengéden simogat,
S annak suttogó hangját, békére, nyugalomra hívogat.
Kívánom, legyen életed könnyűléptű vigalom,
Egy perce se legyen szürkepalástú unalom,
S hogy húsz év múlva is köszöntselek, kivárom,
S ami e világon szép és jó, azt most mind, neked kívánom.