Mysty Kata
Koszorúba kötném...
Fáradt fejét az ősz
rőt avarba hajtja,
Vállait a szellőnek,
gyöngéden kibontja.
Ablak előtt várlak
az idő lassan múlik,
előre-örömökkel
gyorsan megtelik.
Rád várni olyan jó!
Percek mind zenélnek,
Bogár mászik közben
üvegtesten éber.
Jókedv virágait,
- ha hozzám belesnél,
koszorúba kötném,
októberi estén.