H.Gábor Erzsébet
Rozsdaszín kabátba
Rozsdaszín kabátba bújt az ősz,
gallérját feltűrve érkezett,
sunnyogva, mint aki vétkezett,
s bősz heve reggelre újranőtt.
Szélvész, a barátja, bút hozott,
s szomorú, borongós felleget,
szeretni muszájból nem lehet,
a szívben a vágy csak kujtorog.
Ostorzó’ esőben régi fák,
lombjukat siratva hajlanak,
a levelek mélyen alszanak,
mint avarba ájult, szép imák.
Tetszhalott világ ez, nem valós,
ám, lenn már munkál a kegyelem,
jövőnkkel mindig a múlt adós,
szűz sarjat feszít a szerelem.
2013.10.14.