Honvágy kísérő
Írta: Sancho Dátum: October 25 2013 18:53:49
V
Bár, rozsdás patkókban kopog az ősz,
a kövér esőcseppek, s vele a szél is oly bősz,
minden gondolatom otthon jár,
hisz’ messze vagyok, mint a nyár.
Teljes hír
Bár, rozsdás patkókban kopog az ősz,
a kövér esőcseppek, s vele a szél is oly bősz,
minden gondolatom otthon jár,
hisz’ messze vagyok, mint a nyár.
Sétálnék a Holt-Tisza nyugalmán,
hídjának kockaköves derekán,
tölgyek sóhaját szívnám magamba,
tekintenék madárra, fel a magasba.
Szívem párjának könnyeit megvenném,
fizetnék csókkal, s lennék neki a fény,
csillagokra bíznám kezünk kulcsát,
míg az éj, palástját a napnak nem adja át.
Bár, rozsdás patkókban kopog az ősz,
a kövér esőcseppekkel a szél is elidőz,
minden gondolatom otthon jár,
mégis, a karácsony engem is megvár.
S várnak rám a táncos lábú asszonyok,
kösöntyűkkel feldíszített asztalok,
baráti ölelések, szavak, igaz mosolyok.
Vágyom rá nagyon, még nem otthon vagyok.