Virágok között királynőként él,
Mélyebb az óceánnál, tengernél,
Magasabb a végzetnél,
S keserűbb az üröm nedvénél.
Csak a Nő lehet szebb az életnél,
Oly okos tanácsokat ad,
Csendes, mint egy szép költemény,
De átkában rettenetes a harag.
Benne sokkal közelibb a vágy,
Beszéde halk suttogású forrás,
Áprilisi tavasz, megújulás,
Erősebb az acélnál, vasnál.
Néha férfiasabb egy férfinél,
Személye titokzatosan létező,
Élénkebb a szikránál, fénynél,
Isten miből készítetted őt ?
Forróbb a sivatagnál, ó és hogy tud szeretni !
Édesebb a nektárnál, a méznél,
Csak a Nő tud a legdrágább lenni,
Az egész életnél, az egész életemnél.