Elválaszthatatlanul
Írta: sziszifusz Dátum: November 04 2013 08:13:23
MM
Testek és lelkek szerte-szét…
megkopott hegyek szellemét,
hervadó rózsák illatát,
őrzi egy lehordott kabát.
Teljes hír
Elválaszthatatlanul
Testek és lelkek szerte-szét…
megkopott hegyek szellemét,
hervadó rózsák illatát,
őrzi egy lehordott kabát.
Eldobva foszlik rongyain,
elmúlása csak ócska kín
mert szellemét és illatát
beszívná még a hű barát.
Döbbenet szülte hajnalon,
mag híján őrlődő malom,
ablak nélküli vén falak,
medréből szökő sós patak.
Melegét vesztő napsugár,
mit ér ha fagyban rádtalál?
S mit ér a meleg vaksötét
ha eltűnik a tarka rét…
Most itt ül a test és lélek
kik’ eddig külön keféltek.
Az otthonát vágyó szellem
kaput nyit a hűlő testen.
Egymásra találó szemek,
a lélek fáj a test remeg,
mégis közös már az út.
Jön még jövő, - kimúlt a múlt…
Ha kell a benső érzelem,
lépj át a torzult képzeten,
tested nem más mint szent kehely,
lelkeddel él a fekhelyen.
A hit tettével egybeforrt,
lerázta magáról a kort,
ócska kabátba belebújt,
s magára zárta a kaput.