H.Gábor Erzsébet
Ki tudja?
Honnan is jöttünk, ki tudja?
S ki tudja meddig tart az út?
Mögöttünk lépked néma múlt,
s mi lesz a jövőnk, ki tudja?
Balga az ember, úgy bizony!
Eladunk mindent semmiért,
s ki tudja azt, hogy mit, miért -
s miért a könny, a gyűrt szirom?
Ki tudja, meddig tarthat ez?
Kapzsiság, bűnök, háború,
özvegyek, árvák, bú, ború.
S ki tudja meddig tart a kegy,
ki tudja, Isten mennyit ad,
hagyja e veszni kincseit?
Elherdáltunk már mindenit’,
ha ránk sújt, többé nincs vigasz!
Becsüld a múltat, s azt, mi van.
Ki tudja lesz-e szép jövő,
oltalmunk alatt felnövő,
ki tudja, mondd csak, kisfiam?
Tehetünk érte, higgy nekem!
Ki mondja meg? - még kérdezed?
Szorítom nézd a két kezed!
- Szeressünk! Hitünk ez legyen!
Ne legyen háború, gyűlölet,
mi mondjuk meg, hogy mért vagyunk -
ki bánthat, mondd, ha jót adunk?
Rossz idő többé nem jöhet!
Együtt a múlt, s a szép jelen;
a Szeretet mindent összetart
- ifjú a folyó, s vén a part -,
reménylő hidunk ez legyen!
2013.11.16.