Ha elengedném magam
ha nem gondolnám annyira meg
minden nyomorult szavam
ha nem ellenőrizném
minden gondolatom
ha nem cenzúráznám meg
mielőtt kigondolom
ha magammal törődnék
hogy csak nekem jó legyen
ha nem írná mindig felül
amit érzek az értelem?
Elmondanám bárkinek
mit gondolok, érzek
nyitott szívvel vállalnám
hogy ide lőjetek,
állnék csak védtelen,
sebezhetőn, gyáván,
akkor érezném csak,
hogy mennyire árván.
Így hát zárva marad lelkem,
nem látszik ki semmi,
csak annak mesélek,
aki megérdemli,
ki nem bántott, sosem ártott
kinek így is,úgy is jó vagyok:
szomorúan, vidáman,
bánatosan, vagányan,
délelőtt vagy délután,
ma, holnap és holnapután,
jó napon és rossz napon,
szeret engem ¬(ha hagyom).