Amióta magam csak ismerem, szeretek,
Szeretem a lombokat, a nyár kék egét,
A fűz kibontott zöld haját, a tereket,
A pipacsmezőket, a mély erdők csendjét.
Szeretek ... szeretek teljes szívemből tisztán,
A szám sarkában a piros virágot,
A szívemben izzó parázs titkát,
A hóvirágot, a gyöngyvirágot.
Szeretem mellemben a folytonos hangokat,
Sokszor összerázkódom attól, hogy
Gondolataim mit szőnek ... - elfog egy hangulat -,
Hol altatót, hol táncokat s néha tangózok.
És szeretem a papírra vetett szavakat,
Ha különlegesek, aranyozottak,
Mik magunkból buggyannak ki s döntenek falakat,
De megmaradnak az örökkévalóságnak.