A nagy egészről alig tudtunk félig,
a tyúkok ma is kárálva regélik,
hogy virradattal, mikor a fény táncolt,
a Napbaöltözött Asszony világolt,
hogy így volt, vagy nem – nem írja meg strófa,
nem nézett senki értőn a tyúkólba,
de szeptember nyolc után, napra kezdve,
lecsöndesült a tojásrakók kedve,
bár nem hittek a kósza szélbeszédnek,.
a tyúkok mégis kerülték a fészket,
de ami összegyűlt a két nap közbe,
és Karácsonyig tették el a hűvösbe,
azt baj se, kór se, se romolás nem érte,
az ember nem szánt időt rá, hogy értse,
a túléléshez szállt reá e jussa,
meg nagyanyjának nagyanyja is tudta,
én akkortájt a semmibe fogództam,
de ezt a titkot összebámulóztam,
mert fenyőnapig sárga szünet támadt,
és vége lett a tojásrántottának.