Elhamvadtak üszkök lángok,
elsimultak gyűrött ráncok.
Felhők oszladozni kezdtek,
kinyílottak tündérkertek
Elcsitult az Ég haragja,
föld a tengert befogadta.
Nap és Hold is egyezségben
váltják egymást, fenn az égen.
Csillagok nagy teret kaptak.
Egész éjjel ragyoghatnak...
Megnyílott sok "lélekbörtön"
gyűlni kezdtek lenn a földön.
Testet öltve új alakban,
sok-sok fajta változatban.
Csúszómászók, hüllők, férgek,
földalatti teremtmények
Szárnyas, patás agyarasok
rejtőzködő éj-kakasok.
Tűzokádók, földben járók
dögevők és fű zabálók...
Rettentő nagy jó kedvében
embert teremt le az Isten.
Egyetlen oldalbordából
asszonynépet is "barkácsol"
felruházza értelemmel,
jó és gonosz érzelemmel.
Így népesítik be a földet
szaporodtak, haltak, öltek...
Azon voltak, hogy legyen több.
"Egyenlők közt lett egyenlőbb".
Én a király, te a szolga
ember, embert ostorozva
elvett kincset, szabadságot.
Az isteni méltóságot,
mit teremtőjétől kapott…
Gyújtogatott, fosztogatott.
Földönfutók lettek barmok
szaporodtak a sírhalmok
Végül már nem temetkeztek
halálvölgyet teremtettek.
Mindenütt a pusztulat járt
kín a kínnal szorosan hált
Ölt, ha kellett passzióból
véres víz fut a folyóból
tengerekhez, óceánhoz...
Panaszt zokog Föld anyához;
Meddig tűröd még- e káoszt?
Összegyűlnek komor felhők
csepp a tenger-égig felnőtt
hullámokkal ereszkedtek
Tündérkertek megreszkettek...
Föld a mérgét égig hányja
kénesőt sújt fűre-fára
Élve főnek meg a vadak
véres az ég, felhő fakad,
fekete gyászt hord magában.
Sírt az Isten haragjában…