D.-hez
Írta: Mon Dátum: June 20 2007 09:01:05
**********
"Nem mondom, hogy nem történt volna meg soha"
**********
Teljes hír
Életembe hirtelen jöttél, s abból hamar el is t?ntél.
De valami megmaradt bennem,
amit?l éreztem, nekem még veled kell lennem.
Tudtam, oda kellene mennem,
mikor az úton magányosan jöttél velem szemben,
de egyszer?en nem ment.
S már nem is mondhatom el neked, amit egykor szívem érzett, csak szólni nem mert...
Nem mondom, hogy nem történt volna meg soha,
hisz az életben mindenkinek ez a sorsa.
De Élet, miért vagy ily kegyetlen és mostoha?
miért hagytad szárnyak nélkül repülni... ó az ostoba!
Talán jobb lett volna, ha nem is mész oda.
Oda, hol életed végs? állomásához érkeztél,
ahol utolsó mozdulatodat semmittéve nézték...
A jó kis barátok, akik melletted állnak, ugye?
Na, de ebbe inkább ne menjünk bele.
Tudom, hogy kinek ett?l a mozdulattól legjobban vérzett a szíve,
s legtöbbször lett könnyes a szeme,
nem tartozott a "baráti" körödbe.
Tudom, mert én vagyok az, kir?l szóltam,
és azt is, hogy neked csak egy ex voltam...
Sokszor fel is merült bennem a kérdés:
Miért ez a gyötrelmes érzés,
mi ez az iszonyú féltés?
De a válasz sem váratott magára:
"Nagyon mélyen érintett a halála."
Igen, ez így is van, megtörtem,
minthacsak másik felemet veszítettem volna el...
Arcod elkísér akárhova megyek,
mindig velem van smaragdzöld szemed.
Ha behunyom két szemem, a képzelet elhozza nekem a mosolyod,
s a sötétben kirajzolódik el?ttem az alakod.
Bár kevés id?t töltöttem veled,
szívem mégis helyet lelt neked,
ahol örökké ?rizni fogja a neved...