BOLIDA
Írta: szoszircsi Dátum: February 05 2008 11:49:30
I
.
ahogy rámszakad a temetõ csendje
Teljes hír
I
Nem ébredt fel a Nap ma reggel
a mellémrendelt világ meghasadt!
szédülök...
ahogy rámszakad a temetõ csendje
s míg rángat a félelem magához
ordítok
de torkomba szorul a jajgatás...
A szél letörli arcomról a könnyeket
patakok-folyók áradnak szét lelkemben
semmivé lapítva a fájdalmat
percenként - újra és újra
fel kell építenem magamat...emlék-darabkákból
ingó - reszketõ alapokra
reménytelen építkezem,
mert képeimet szétfûrészeli az élet
Pedig én szeretni szeretnélek...
ölelni szeretnélek...
belebújni testedbe - újraélesztve
kinyitnám szemed csengését
jóságod tüzében megfürödnék
ragyogásoddal az eget bíborrá festeném...
De helyette:
Hiányod morajlik bennem
átgázol rajtam dübörgõ bánatom
nélküled...egyedül vagyok a világon
Fény nélkül...vakon...feleslegesen!
Megosztott világgal kell mostmár beérnem
Csendbe költözött szeretettel
Hallgatva- ordító hiánnyal
Vízpartján kuporgó töltésbe rejtõzve
Remegõ náddal félve ölelkezve
Nélküled - támpont nélkül...
...Örökre elveszve!
1997 junius 26