Kódolatlanul...
Írta: barnaby Dátum: January 01 2014 13:57:51
V
Távol az ostoba világ minden zajától
kizökkent idő szurok-sötétjében,
szeplőben fogantatás. Pallót varázsló
lélek. Asszony, pendely-fehérben ébren.
Teljes hír
Távol az ostoba világ minden zajától
kizökkent idő szurok-sötétjében,
szeplőben fogantatás. Pallót varázsló
lélek. Asszony, pendely-fehérben ébren.
Szellőtakaró vállán, sírva karikázó,
világpárlatú kémény, virágszáj, tátika- élmény.
Illatos aranymozsárban dohogó len paripák…
Selyemhorzsolás a tenyeremen nyakszirtpihéd.
A hetedik bőröd, lehulló szalmafény-tincsek
árvalányhajad. Hogy repülnek! Csak repülnek…
Kavargó kráterben mélykék a szemed.
Örvénytengerbezuhanás, tudatra ébredéssel…
Reménytelen szándék kiegyezni az Egésszel…