Felnyúlik csúcsa az ég vizébe
A tél zúzmarát hint tűhegyére
Ő a természet ezüstös éke
Erdő szülötte, ott lenne a helye.
Fáj a mozdulat, ahogy belevágnak
Kioltják életét a fiatal fának
Csonkolva kerül a szoba közepébe
Fénnyel díszítik gyerek örömére.
Miért ilyen véget szántatok e fának
Törjetek le róla néhány apró ágat
Örüljetek gyantás finom illatának
Ne adjatok helyt az ilyen pusztításnak.
Emberi sors az övé ha megunták eldobják
Halála után tűzben elhamvasztják.
Szeretet ünnepén ne bántsd az élőt
Ne vágd ki, ne öld meg a csodálatos fenyőt!