Szemforgató idők, némaságba fulladtan.
Ripők, klónozott zsebi babák,
sápadt kötélnyelők, spárgabohócok.
Remete -lakában széttaposott,
lógónyelvű cúgos cipők orrolnak.
Hajas babákra ráfésült csepű-kócok
Üres szemeikben fénykanócok oldódnak…
Keress egy biztos pontot ember!
Jólétben sarjad a nevelt kender.
Mikroklímába zárva ébred a hamis tudat
Nyáltengerben taposnak előtted utat,
csapást mérve a fejlett ösztönrendszeredre...
Ma megcsókol az, ki holnap ölni szeretne.
Vesszen a gyenge! Feszítsük keresztre!
Erőszak ellen engedelmesség.
Hűtlen az ember, ne habozz fenség!
Szerelmes gyűlöletben eddzed az elméd
melldöngetve magadra húzod a csempészett kelmét
Kínai Nike, nem is vagy akárki!
Büszke ősökkel szittya magyar!
Szózatod pár szó, "neked áll a zászló".
Tiéd a föld, mely „ápol, s eltakar”...
Csendes birkanépek törik fel az ugart,
senki nem béget, nem bánják sorsukat.
Tesznek csak, mit gondolnak jónak
és szeretnek rendnek.
Zászlótartónak elveszed, a derékba
vágott keresztet.Te emlékszel
ötvenhatra, mondd csak?
Lyukas a zászlód; tudod, mi hiányzik onnan?
Elsilányított szent szavak, már nem is hallatszanak
Jólétbe szenderült ez az ország! Nagyjaink
szelik a tortát, s közben békésen alszanak…