Sóhajok
Írta: goethe Dátum: February 06 2008 17:37:05
T
Csókokkal hintettük egymás ajkait,
Simogattuk, éreztük testünk,
Teljes hír
Verõfényes napsütésben sétáltunk,
Csak te és én végig a folyosón.
Sóhajokkal vártuk, hogy elérjük
Az elõttünk álló, hatalmas kaput.
Mikor beléptünk, egymásnak estünk,
Csókokkal hintettük egymás ajkait,
Simogattuk, éreztük testünk,
Mi mindent adjunk még magunk.
A gyönyör volt jutalmunk, mert
Mi igazán szerettük egymást,
Azon az órán szólalt meg bennem,
Hogy soha nincs megbánás.
Tudtam, hogy egyszer vége lesz,
S fájdalom lesz emléked,
De soha, fel sem merült bennem,
Hogy megbánjam a veled töltött perceket.
Mert azok a percek jönnek még,
Vissza-vissza térnek, ha akarom,
S az emléked bennem él,
És láthatom, ha akarom.
Megbánni semmit, megbocsátani mindent,
Mindent elnézek én neked,
Csak mondd, miért? S meddig?
Éljek nélküled, s veled?
Mert a képek valók, élnek, ha akarom,
S ha elõttem állsz is, akár úgy is álmodom.
2006. február 23. Csütörtök.