Hegedűk harsogjanak
tavasz dalát zengjék,
mikor feléd-feléd mennék.
Világ madarai szálljanak
át az élet dalán,sírják el
a hegedűk,hogy nem
hagysz el soha talán.
Vonók húzzák szíved
rezdülését ez életben,
hogy nem volt semmi-
semmi velünk véletlen.
Ringjon érted a
symphonia,mint a zöld
mezőn a hajlongó színes
tulipánok,míg nem jössz
én majd addig várok.
Szólnak a hegedűk,
karomban tartalak,száll
a szív zene,mik minket
örökkévalóba tartanak.
Naplemente után
csillagokig száll a hegedűk
himnusza,mi rólunk szól,s
mi benne élünk mindvégig
majd valahol.
Vágyainkat sírják,zengjék,
hogy te vagy
érted mindig-mindig lennék!
Lennék érted világ zenékben,
virágokban,fűben,örök dalokban,
égi - égi hegedűkben.
Ádám J. Csaba ( 2013.)