Ezüstös nyár
Írta: kedves51 Dátum: February 07 2008 05:36:32
Mikor a vakító napfény színe ezüstre vált
A tomboló vihar benned is csitul talán.
H
Teljes hír
Mikor a hajnali fénysugár
Pajkosan beles szobád ablakán
Mikor a vakító napfény színe ezüstre vált
A tomboló vihar benned is csitul talán.
Mikor a büszke hajkoronád ritkul
S ragyogó fényét vesztve megfakul
Mint zöld lomb mikor sárgára vált, s lehull
Ott állsz mint magányos fa, lombtalanul.
Élted az életed bátran
Szembe szálltál minden gáttal
Egész életed harc volt csupán
Hogy életben maradj e Föld hátán.
Beköszönt hozzád az ezüstös nyár
Megnyugvást, s békét hoz talán
Mosolyt csal ardora a gondolat
Mert életed nem volt haszontalan.
Látod magad elõtt az életed
Mely röpke pillanat alatt lepereg
Láttad felnõni gyeremeked
S láttál megszületni új életet.
Lassan végére ér a nyár
Kezed ereje csökken, -Nem fáj.
Mert érzed hogy szíved meleg.
Benne ezernyi érzés, - Tiszta szeretet.