Játék volt csupán ,
én vállalom .
Becsaptunk egy szép napon .
Elhagytad őt jól tudom ,
megkért segítsek ,
én bolond, vállalom .
Írtam szépet, kedveset ,
viszonozta ő is ezt.
Nekem játék volt csupán ,
segíteni akarás .
Nem tudtam,hogy ő csaló ,
már más nővel koslató.
Neked írta,hogy szeret ,
neki szintén ugyan ezt .
Nem jöttem rá belátom ,
a hibámat utálom.
Hittem,hogy ő érted ég ,
de a másik pénze kék .
Naiv voltam oly buta ,
míg nem jött a leveleknek garmada .
Körbe járt a sok levél ,
ki mit írt az útra kélt .
De nem tisztán és valón ,
aljasul átírva és támadón.
Mind neki hitt ,
mert ki szeret .
A józan ész elveszett .
Nem látja a szegény nő ,
aljas ember csupán ő .
Megszerzi mi neki „jár” ,
hiszi,hogy ő Don Huán .
De a nő sem kutya ám ,
bevett minden taktikát .
Hazug ,nyálas kis liba ,
be is nyal minden hova .
Árva ,szegény és beteg ,
de ez csak hadművelet .
Amíg ők csak játszanak ,
egy szív bizony megszakadt .
Ő ki hitt s adott neki ,
most tévedését szenvedi .
Nem tud kiben higgyen már ,
mindenkiben ellent lát .
De a szemét megy tovább ,
folytatja a játékát .
Majd csak akad valaki ,
ki megint hisz majd ő neki .
De lehull majd az álca ,
ott marad a pácba.
Végre lesz tán valaki ,
ki fenéken billenti .
Sajnálni hát nem muszáj ,
nem hal meg majd talpra áll .
Keljfeljancsi a neve ,
így éldegél ő kelme.