Mennyire vágyta
Írta: hzsike Dátum: February 12 2014 18:32:22
V
Mennyire vágyta, de másfele fújta a sors szele őt is.
Felfele szállna, de fél - kongat az óra a vén.
Szűk az idő, ma is annyira fojtja - ha nézi a kőrist-
felrepedezve a múlt, ölbe a két puha kéz,
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Mennyire vágyta
Mennyire vágyta, de másfele fújta a sors szele őt is.
Felfele szállna, de fél - kongat az óra a vén.
Szűk az idő, ma is annyira fojtja - ha nézi a kőrist-
felrepedezve a múlt, ölbe a két puha kéz,
s visszarepíti a régi időkbe a rengeteg emlék.
Mennyire vágyta a fényt, s gúzsba kötötte a rossz;
fogta a szolgabilincse, de űzte magasba az elmét
tudta; ha tűr, megadás - messzire vágyakozott.
Hitte; a karma kilincse a szóra kitárja az ajtót -
mennyire vágyta a lányt, űzte a vére, s a szív
vad heve fájva dobolta:” ma menni, ma menni” - a jajszót.
Át, oda messze ha vár, menni muszáj, ha ma hív…
Mennyire vágyta, de másfele fújta a sors szele őket;
fájnak az évek, az árny - mégis a fény szeme Ő!
Nyűgös a tél. Keze rázza a múlt kapuját, jege zörget.
Száz pihe! Hullik a hó, alszik a szép szerető.
2014.02.10.