A katona
Írta: Jessie Dátum: February 14 2014 06:06:51
V
Nem fáj már néki
semmi többé,
háború zaja lelkével
válik örökre köddé.
Teljes hír
Szemébe már csak a
lőpor csal könnyeket,
rég elfeledte az otthoni
dámákat,s a szerelmes
hölgyeket.
Elszállt a béke
fenyvesek közt a
háborús széllel,
félelem költözött
szívébe a hideg téllel.
Mennie kellett,vissza
nem szabadott nézni,
zajongó csatákban
más emberként tanult
minden nap élni.
Kósza remény maradt
néki már-e világra a
béke,ő küzd,de nem
tudja,hogy holnap még
él-e.
Emlék csak néki az
otthon ringó kalászok
mezeje,elszántotta
már rég zajos
lánctalpak kereke.
Embert próbáló vég
őt is utol éri még,
fájdalmas szívébe
eltévedt golyó örökre
bele ég.
Lelke elszáll a hideg
télben,mint
puskaporos hamu a
szélben.
Nem fáj már néki
semmi többé,
háború zaja lelkével
válik örökre köddé.
Béke lesz egyszer,
elmúlnak a harcok
valahára,s emlékeznek
majd a hősökre és az
ismeretlen katonára.
Ádám J. Csaba (2013.) Évinek!