A rózsaszínű szobában
Írta: iytop Dátum: February 16 2014 08:10:26
V

A meghitt, rózsaszín szobát
ártatlanságoddal kifestettem,
mindent a helyére raktam, csodáld,
padlót súroltam önfeledten.
Teljes hír

A meghitt, rózsaszín szobát
ártatlanságoddal kifestettem,
mindent a helyére raktam, csodáld,
padlót súroltam önfeledten.

A könyvszekrénybe könyvet raktam,
míg a rádióból zene szólt,
az asztalon pohárban vodka,
benne jégkocka olvadott.

Olvadozott, szépen lassan,
mint gondolataim nyoma,
telt a pohár, magányom hangja,
életre kelt a hűs szoba.

A nagy fotelben ültem éppen,
Marquez-t olvastam hallgatag,
"Száz év magány" szerelme szépen,
s te az ölembe loptad magad.

Szemembe néztél s én a tiedbe,
ne mozdulj, őrizzük e pillanatot,
lélegzeted zavart pihegve,
csókom oldotta az indulatot.

Ellenálltál, majd elernyedtél,
bort kértél, majd átadtad magad, s ahogy
egészen belém feledkeztél,
úgy éreztem teljesen benned vagyok.

Kívül csak a két kezem maradt,
melleid beszéltek, tested nyirkos,
gondolataim kiolvashattad,
féltél, szemedben könny volt a gyilkos.

Mégis a mennyekbe vittelek,
testünk és lelkünk egybeforrt,
örökre magamnak hittelek ...
minden piros lett, ahogy a bor kifolyt.