Csak ülök és csendesen regélek
Csak magamnak, sok régi emléket.
Voltak már napfényes pillanataim,
És valósak a borongásaim.
Kinézek, idő kint borús és esik,
Saját időjárásommal egyezik.
Ami nem megy, nem szabad erőltetni.
Igaz és ezt rám is lehet vetíteni.
Érdekes ellentmondása ennek,
Mit mondanak a sikeremberek.
Ők kivétel nélkül azt állítják,
Sikerük azért van, mert kiharcolták.
Bizony a lecke, így fel van adva,
Mit fogadjon el a Föld halandója.
Azt hiszem, a megoldás megvan. Hó-hó!
Sikeresek véleménye nem mérvadó.
Én ugyanis… bizony más vagyok, mint ők,
Mások a bánatok, mások az örömök.
Ahol, és amikor ők ott voltak,
Bizony ott legendákat csináltak.
Nekünk, sima földi halandóknak,
Mások nagy sikerei mutatóak.
Hiába, no, nem megy körülmény nélkül,
Öregségre élet marad, emlékül.
Idő homályosít, rosszra nem emlékszem,
Magamban fölemelem csekélységem.
Ha-ha nevetek is, ez fél megoldás,
De csak ez jutott, ez van és nincsen más.