Álomra hívó Seholsziget
Írta: Hullocsillag Dátum: March 01 2014 10:11:52
V
Szemhéjam nem bírja el már az este vánszorgó súlyát,
A fáradt éjfél kötelekkel húz a padlat hátára,
A holdtallér homlokomra csábító hangú csókot ád,
Útra fel hát: a kék horizontnak nincs többé határa
Teljes hír
Szemhéjam nem bírja el már az este vánszorgó súlyát,
A fáradt éjfél kötelekkel húz a padlat hátára,
A holdtallér homlokomra csábító hangú csókot ád,
Útra fel hát: a kék horizontnak nincs többé határa
És a csillagokkal megsózott űrszínű leves szólít;
Ám a hatalmas álomégbolt kietlen éjpuszta csak,
Mert nem talállak - és hiába minden éberszárnyú hit,
Nélküled a Pán földje nem több, mint fekete sivatag.
Míg a lélegzet, mint forgó-zörgő gép jár ki-be bennem,
Kereslek, csillámom, űzöm érted ezer álom fodrát,
Míg emlékszem arra, hogy kell megrepedt szívvel szeretnem,
Követem sarkcsillagod Seholsziget vad bércein át.
Gyújts harmatfényt, hol a lámpás kitárt szíve üresen sír,
Ragyogj - és hű hitem álmodni még egy nappal tovább bír.