Remélve szép jövőt
Írta: hzsike Dátum: March 08 2014 14:41:04
V
Nehéz a tél. A súlya rám feszül,
borús a „bolt”. Repedne már az ég,
szakadna, esne rám a hó, a jég,
s ma vége lenne tán! - s a láz belül,
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Remélve szép jövőt
Nehéz a tél. A súlya rám feszül,
borús a „bolt”. Repedne már az ég,
szakadna, esne rám a hó, a jég,
s ma vége lenne tán! - s a láz belül,
a nagy Nihilbe veszve elmerül…
Szorít a csend nagyon, ma fojtogat.
Magány az úr, a társ a képed itt ;
a szél süvít, a „posta” érkezik -
hiába jön levél, adósom az!
Mit ér, minek, ha nem Te írod azt!
Sötét az ég, a Hold világtalan;
vakon figyel, szemén az éjlepel,
a szívem esdekelve térdepel,
szeretni vágyna - Naphiánya van -
mi végre új tavasz virágtalan?
Imám a hitben elmerülve kér;
remélve szép jövőt, nemes kegyet,
gyümölcshozó, örök szerelmedet,
vigaszt az árnyas, árva évekért -
dalom ma útra kél az életért.
(Egy pályázatra készült, adott témában)