A kaktusz virága (2)
Írta: hzsike Dátum: March 11 2014 19:36:25
V
Szúrt a kaktusz - kedvét szegte,
tologatta, téregette,
útra tenni bár sajnálta,
nem volt soha jó gazdája.
Teljes hír
H. Gábor Erzsébet
A kaktusz virága
Nem locsolta, nem szerette,
oda rakta, ide tette,
száraz volt már, szürke, régi,
nem volt kedve rája nézni.
Szúrt a kaktusz - kedvét szegte,
tologatta, téregette,
útra tenni bár sajnálta,
nem volt soha jó gazdája.
Az özvegy csak mérgelődött,
míg egy napon gyorsan döntött -
nem tűri már a szobába’
helye nincs itt, ne is lássa!
A garázsban volt egy hordó,
régi, hasas, kopott, bordó,
rátette a tetejére,
nem érdekli - Isten véle!
Kocsi nem volt, csak kacatok;
ládák, hordók, ritka borok,
ezzel telt meg „Nissan” helye,
jogsi nélkül ki ül bele?
Eltelt néhány hét is talán,
penész nőtt a pincék falán,
dolga lett az asszonyságnak,
vendégeknek kellett párlat.
S kinyitva a garázsajtót,
amit látott, varázslat volt!
Mintha égi kertbe’ lenne,
állt, s csak nézett fejbe verve;
mert a kaktusz tűzben égett,
vörhe színben ült a „végzet”
egyetlenegy bíbor virág,
s kelyhében az egész világ!
Szirma, mint a nemes selyem -
ilyen, Földön nem is terem,
és az asszony, könnyét nyelve -
bocsáss meg! - csak ezt rebegte.
S a sok szúrós, szürke tüske,
teremtésben üdvözülve,
úgy óvta az egy virágát,
mint az Úr a gyermek álmát.
2014.03.11.