Borostyánként...
Írta: gyongyszem555 Dátum: March 30 2014 00:00:00
V
Borostyánként futsz végig az életemen,
míg lélegzem körbezár a szeretet,
minden virág, tudnod kell, a lételemem
rózsa, nárcisz, gyöngyvirág a szerelem.
Teljes hír
Borostyánként futsz végig az életemen,
míg lélegzem körbezár a szeretet,
minden virág, tudnod kell, a lételemem
rózsa, nárcisz, gyöngyvirág a szerelem.
Amíg élek velem leszel, én szeretlek,
kellesz, mint borostyánnak a friss eső,
majd napsugárral együtt én is nevetek
életünk egén már nincs borús felhő.
Adtad szíved a szerelmünk kezdetén
én azt ápoltam évtizedeken át,
velünk volt minden pillanatban a remény,
ha bántottalak, nézd el nekem már,
elfáradt lelkem, az alkony közeledik
de ha újra- és újra visszagondolok,
befoltozta az idő a szív vélt sebeit,
már csak egyetlen imát, egyet mormorok:
adj nékem erőt, hogy éljek még kicsit,
borostyán levele, hadd simítsalak,
lelkemen még egy rózsabimbó virít,
hadd nyíljon ki utoljára, mint a tavasz
mely minden évben, elvarázsol megint,
észre sem vesszük, hogy nem csak egy rózsa
hanem millió, és borostyán legyint,
szép az élet, újból erről szól e nóta.
Borostyánként futok végig életeden,
míg lélegzel, tiszta szívvel szeretlek,
a fény és minden virág lételemed,
virág vagyok, elválni nekünk nem lehet!
Borostyánként együtt futunk, nem állunk meg,
jöhet az alkony, és újra szeretünk,
mire pirkad, összebújunk, nem fázunk meg,
a napsugár ereje és a szeretet ott lesz velünk.