"Hány éjjel jöttél, s hányszor mentél el"...
Írta: gyongyszem555 Dátum: March 31 2014 11:54:04
Gy.
Nézd, a csillag Neked ragyog
odafenn az égen
szeretlek majd, hogyha hagyod,
hagyd csak, kérlek szépen!
Teljes hír
Oly' fából faragott apám,
nem adom fel könnyen,
segített az édesanyám
hullt, csak hullt a könnyem!
Próbára tett ez az élet
kő nyomta szívemet,
de már hidd el, mégse félek
itt a szép kikelet!
Éjszakákon sírtam, ríttam
elkerült az álom,
magamat korholtam, szidtam
akartam, hogy fájjon!
Reményemet nem veszthettem
milyen ember lennék?
Tudtam, csak ez kellett nekem
mondd csak, hogy felednék?
Ahhoz előbb édesapám,
faragnod kell rajtam,
nincs már olyan fényed talán,
szóljon dalod halkan!
Nem fájhat a szívem többé,
a harcban megedződtem,
fényt fonok a lelked köré
ember lesz belőled!
Nézd, a csillag Neked ragyog
odafenn az égen
szeretlek majd, hogyha hagyod,
hagyd csak, kérlek szépen!
Ne bomolj, a mindenedet,
megszenvedtem érted!
Ápoltam a kis lelkedet,
nem kell többé félned!
Nap sugara csókot lehel
meggyötört orcádra,
lelked virágokat nevel
vágytál e csodára!
Megöntözöm rózsabimbód
könnyek helyett vízzel,
szereteted velem itt volt
minden éjjel, hidd el!
Nincs más dolgod, ontsd illatod,
felszáradt a könnyed,
nekem ugyan nem tilthatod,
csodáljalak rögvest!
Édesapám jól faragtál,
áldom kicsi szíved
magadból oly' sokat adtál
egy életre szól kincsed.