H.Gábor Erzsébet
Farkasasszony
A nevem: Farkasasszony;
húsra éhezem,
uramból semmi hasznom,
nem hagyott nekem.
Gyomromat marja éhem,
máris indulok,
űzet a farkasvérem,
várni nem tudok.
Az ősi ösztön diktál
- reszkess áldozat -,
s ha már a vérből ittál,
édes kárhozat.
S amíg a húsát tépem,
kéjes élvezet,
áldom a drága népem -
joggal vétkezek.
Nem bánthat érte senki,
farkastörvény ez,
prédát is szabad enni,
nem csak „zöldséget”.
A bendőm majd kiszakad,
most már jól vagyok,
szanaszét silány cafat,
szaftost nem hagyok.
Méhemben négy-öt kölyök,
muszáj hajtani,
ha nem tenném - értük ölök -
fajtám halna ki.
Rozsdál a bűn vasszaga,
bádog jégszíven,
ember, ember farkasa,
s lassan mind ilyen...