Rabod vagyok
Írta: katryna Dátum: April 26 2014 05:43:27

---

H

Ne engedd, hogy elveszítselek,
a sötétség hangját hallom idebent,
lassan leszáll a szomorú este,
egyedül, magányosan alszom el,

---

Teljes hír

---

Ne engedd, hogy elveszítselek,
a sötétség hangját hallom idebent,
lassan leszáll a szomorú este,
egyedül, magányosan alszom el,
megjelenik egy gyönyörű álom,
sétálunk a csendes folyó parton,
megállunk a bukó nap fényében,
nézve a lángoló magasságot az égen...
Te közel húzol magadhoz, két karod ölel,
tested a testemhez simul, remegek
ahogy vágyaink a felszínre törnek,
szinte felmagasodnak óriási csúcsokra,
s annyira mélyen, legbelül érezzük e csodát,
ahogy egymás nevét suttogjuk,
szinte elhalkul körülöttünk a világ,
s az éjszakai csend fon hálót miránk...
testünkben a vágy izzó lánggal ég,
ez a forró lázas éj most csak a miénk,
rólunk szól az álom, a kettőnk nászáról,
a szenvedéllyel fűtött mámoros éjszakáról,
a szemünkben a szerelem, a vágyakozás fénye,
az érzés elmondhatatlan, mi a testünkben ébredt,
sóhajunktól a fű szinte megborzong alattunk,
ahogy szeretjük egymást örült szenvedéllyel...
túlcsordult szerelmünk izzik az éjszakai fényben,
ahogy egymásba fonódunk a természet lágy ölében,
felettünk az éjszakai fényben szebben szikráznak,
táncolnak a csillagok,
ahogy a szenvedélyünk tüze egyre jobban lobog...
lángol a testünk, mintha máglyán égnénk,
kéj kín padjára vonva önt el a veríték,
s ahogy csendesül a hév, szívem a
boldogságtól a két szemedbe néz...
látom benne a szerelem fénye lobban
szerelmes tekintetünk mint föld és az ég összeolvad,
de felébredek s kiáltom: hol vagy!?
nem látlak sehol, még mindig arcod kutatom,
a tűző napsugár befut az ablakon,
ahogy cirógatva játszik a pihés nyakamon,
azt gondolva még itt vagy mellettem,
lassan elenyészik az álom,
s rám tőr újra a csendes magányom...