Távolból...
Írta: Jessie Dátum: June 16 2014 15:58:21
MM
Távolból tekint
rám a táj...
Teljes hír
Távolból tekint
rám a táj...
boldog szívű
szeretőm
lelkeddel
mindig várva-
várva várj!
Én elküldöm
néked otthonról
elhozott álmaim,
mert most sajnos
nem érlek el,mert
nincsenek szárnyaim.
Kérlek,hogy soha
se feledj el,hisz
eljő még a boldog
idő,mikor arcod
simítva-simítom
kezemmel.
A távolból örökké
él dalom neked,
amiben megéneklem
a két csillogva-csillogó
drága szép szemed.
Tőlem most oly
messze jársz,s csak
reménykedem,hogy
minden hajnalon
vissza-visszavársz.
Napok telnek,
percek múlnak,de
lelkemből emlékeid
falevélként ki nem
hullnak.
Mert tudom,hogy
eljő még az idő,s
két karomba zárlak
és többé majd fájó
szívvel nem várlak.
De addig a csorba
felhőkön lényed
vélve-vélem fel-
fel felfedezni,hogy
ne tudjalak
soha-soha elfeledni.
Ádám J. Csaba 1994. június 04.(szombat) (Katonaidőm)