Óh, ez a kisleány a Herceg Enikő
Még picike, a legkisebb unokám ő!
Kettőezer-tizenhárom, november havában
Vártuk, hogy a gólya kint lerakja az udvarban.
De nem egészen pontosan így lett!
Történet imigyen kerekedett:
Nov. hatodikán nulla óra tizenötkor lányom keltett
Telefonon, menjünk legott, mert szülhetnékje keletkezett!
Husz perc múlva már úton voltak a kórház felé vőmmel
És kettő óra három perckor az orvos türelemmel
Mondta, hogy nyugalom, még csak üljenek ki folyosóra,
De ott a maradék magzatvíz is elment a padlóra.
Apuka a Roland, rögvest ugrott, reklamált,
Így a lányom kapott ott egyszemélyes szobát.
Ez sem volt megoldás, csak sürgős volt az átutazó gólyának,
Vitték a szülőszobára mielőtt istenek beszólnának.
Három nagy nyomás és kettő huszonkilenckor
Megszületett Herceg Enikő a legjobbkor!
Az óta el vagyunk képedve, micsoda szépség!
Formás is! Az egész gyerek egy míves remekség.
Hat hónapig tejcsi volt, már pépeset is eszik,
Eddig jóformán csak aludt és még... folyvást fekszik.
Éjjel nem sír, csak alszik mélyen, ha fent van nevet.
Családot hagyja pihenni, ezt biz’ ő is szeret.
Körülbelül három hete kezdett forogni,
Ebbe még kissé lassú, nem kell elkapkodni…
Három napja negyed ötkor anya mire ébredt?
Látja Enikő felült, kacarász! Anya kész lett.
Mindenkinek úgy örül, mindenkivel el van,
Olyan, mint ki mindig játékos kedvében van.
Már megtanítottam, homlokkal finoman buccolunk,
Ő ezen nevet is, mert mi ketten így huncutkodunk.
Vecsés, 2014. június 7. - Kustra Ferenc