A vak látott,
süket hallott,
szólt a néma,
járt a béna.
Az ostoba gondolkodott,
aki meghalt, feltámadott.
Analfabéta olvasott,
a rokkant bot nélkül futott.
Ember teremtette istent,
ami létezik, azt mindent.
Szegény ember alakjában
köztünk járkált a világban.
Sok csodát tett,
de az ember gonosszá lett.
Felbosszantotta az istent,
megelégelte, hogy füllent,
betegségekkel büntette,
áldásait beszüntette.
Süketnémák élnek köztünk,
ostobák vagyunk, éhezünk,
minden rosszat eltűrünk,
a csodákban nem hiszünk.
„Kibillent a világ, ó kárhozat!”
Nekünk kéne helyretolni azt.
Meddig várunk, meddig várunk?
Egyre nagyobb lesz a kárunk.
Rohanj béna, kiálts néma,
lásd meg vak, ez fontos téma.
Halljátok ti süketek,
csodákat ti tegyetek!