Ne csüggedj, az égre kérlek,
halljam nevetésed,
ontsd reám a tiszta fényed
az élet újra szép lesz!
Elvarázsolt meseország,
ez kell kicsim Néked,
elrohanok én most Hozzád,
ott maradok Véled!
Vedd elő a híres lantod,
pengesd csak egy percig,
két kezedben szívem tartod,
ne engedj, és ne hidd,
hogy én Téged békén hagylak,
állj most meg egy szóra!
Vágyaidat nekem adtad,
számítok a csókra!
Gyöngyharmatos hajnal pírja
égeti a lelkünk,
sors könyvében az van írva,
örökké szeretünk!
De ezt csak oly' szépen lehet,
csillagok közt járva,
suttogom majd a szép neved,
szemeidet látva,
melyből könnyek nem zúdulnak,
mosoly csillan bennük,
búcsút intünk mi a múltnak,
feltöltjük a lelkünk.
Nem csüggedsz, mert szépen kértem,
kacajod víg zene,
érted élek és nem féltem,
valóság, s nem mese!