Szeretnék adni valami jót,
Ami mindenkinek, mindig fontos volt.
Csak nem merte kérni senki soha.
Pedig nagyon szerette volna.
Most kérés nélkül adok,
Simogatok kézzel s szóval.
Altatgatlak mesés altatóval,
Ébresztelek, ha hasadt a hajnal
Kenyeredet megkenem friss vajjal.
Szeretném, ha gyönyörűnek látnád a világot,
Hol a szél, nem tépi le a virágot.
Az emberek nem az árral szemben haladnak.
S boldogan dalolnak a madarak.
Erős szeretnék lenni, mint a vas.
Repülni, szárnyalni, mint a sas.
Gyenge vagyok már, de tudok hinni
Néha mások terhét is segítem vinni.
Ha elmegyek majd ebből a világból,
Jól lehet, mondják majd,
Hogy sok hibám volt.
Mások tán azt mondják,
Volt bennem szeretet,
Azzal simogattam az embereket.
De most
Még tudok adni valami jót,
Abból, ami mindig az enyém volt.
Abból a szeretetből adok
Amiből, ha sokat adok,
Sokkal többet kapok.
Ebben a világban
Most
Ezért vagyok.