Írnám a levelem, itt áll már készen
papír, toll. és én csak annyit mondhatok
szerelmem, csak szépséged sorolhatom,
s hogy Nap hevénél forróbb most a vérem.
Drágám, míg e toll meg - megáll akadva,
tíz zsibbadt ujjam vonást vonásra fon,
s írnak meséket megsápadt arcomon
a könnycseppek lassan alácsorogva
E meddő harc és viaskodás után,
szöknék hozzád, az illatos fekhelyre,
akár csak egyszer is, mindent feledve.
Harmatos virágszál lenne az óránk,
s a perc, a mi szép szerelmünk szolgája,
boldogságunkra kedvesen vigyázna.