Szétfolyik bennem az idő
Elterül, szemem se rebben.
Valahol egy remete-árnyék,
vigyázva, hogy alig látsszék
a semmiből csendben kinő…
Kopogtat szívemen a holnap.
Valótlanul vásik el a jelen.
Elvesztek előlem papírt-tintát?
Ennem ne adjatok inkább!
Mert vérembe mártva a tollam,
gondolatokat rajzolok sorban
elétek. Úgy írok majd néktek.
Nem baj, ha el sem olvasod
azért még szép lesz a hajnalom,
ha elringat száz színe a szónak...
Csokorba kötve virágzik mondat
Riadt-szerelmes, meztelen-árva.
Világra nyílik kíváncsi szemmel,
szívből szólal születve versnek.
Talán szebb lesz vele a holnap...