Az oroszlán hónapja
Írta: iytop Dátum: July 22 2014 05:13:49
H
A nyárnak vége, az ösvények elalszanak,
már messze a szerelmesek árnyéka,
folyóként nyújtóznak egyenlően,
jó hallani az éji hallhatatlan fogadalmakat.
Teljes hír
A nyárnak vége, az ösvények elalszanak,
már messze a szerelmesek árnyéka,
folyóként nyújtóznak egyenlően,
jó hallani az éji hallhatatlan fogadalmakat.
Mikor az est a kertekre száll,
és gyökerezik a látóhatáron az első csillag,
zongora szó csendül fel a szomszédban,
mintha suttogásra késztetné az órát:
az Idő mozgása mozdulatlan marad benned.
A fák oly feketék, mint valami pogányok,
melyek őrködnek a sétáló gyilkos árnyékban,
a kutakból kicsorduló víz siratja,
és a színes virágok állnak nyitott sebként.
Lassan hajladozók az ágak,
melyekre árnyékok vannak felakasztva,
az álom körvonalai játszanak,
és gyümölcsként elalszanak rajtuk madarak.
Az Idő várakozik, csak egy telt gyümölcs
esik le csattanva az ágról,
visszaadva a mozgást a szüzesség irányába
a Föld szívébe csillaghulláskor.