Elmúlásról gondolkodva...
Írta: gyongyszem555 Dátum: July 24 2014 00:05:00
M
Ott lakom a fényben,
megismersz majd engem,
ott az öröklétben
szívd magadba lelkem.
Teljes hír
Mit mondhatnék Neked,
útban hazafelé,
hunyd le csodás szemed,
halld a madár "zenél".
Rigófüttyét hallod
milyen szép szerenád?
Édesíti napod,
tudom, még erre vágysz!
Alkony csendje omlik
szerető szívedre,
életünk nem foszlik,
nincs még itt az este.
Majd amikor ezer
csillag lesz az égen,
nekem akkor felelj,
nagyon szépen kérem.
Mondd el, mitől volt szép
kéken fénylő égbolt?
Velem mindig ott légy,
hol "csillog" a vén Hold.
Együtt megpihenünk,
dalban mondjuk még el,
csillag is int nekünk,
búcsúzzunk el szépen.
Csillagok közt élni,
felhők szárnyán kacaj,
nem fogunk mi félni,
ott senki sem zavar.
Mit mondhatnék Neked
útban hazafelé,
nyisd ki csodás szemed,
van még egy kis mesém.
Nincs még olyan közel,
itt vagyok én Veled,
Te csak ölelj, ölelj,
és hunyd le a szemed.
Ne hulljon a könnyed,
szeretlek míg élek,
hidd el, úgy lesz könnyebb,
ha nem sír a lélek.
Mennybe menni csöndben,
ez az élet rendje,
ahonnan én jöttem,
nem ott lesz a helyem.
Ha csak én mennék el,
ne sírj soha kedves,
szíved telt reménnyel
átélhetsz sok percet...
de ha nálam nélkül
nem fog már a tollad,
találkozunk végül
ha nem ma, holnap.
Ott lakom a fényben,
megismersz majd engem,
ott az öröklétben
szívd magadba lelkem.