A nap süt. Nyár van. Földben. Vízben.
Öregedek. Szeret az Isten.
S ha reggelente kedve támad,
kihegyezi a ceruzámat,
hogy tudjak újra hinni, merni,
a nagyvilágot átölelni,
hogy tudjak élni, félni, bírni,
az asszonyomról verset írni,
s míg ujjaimnak nap-nap hírt ad,
az én oltárom a papírlap.