Sorsa nem kímélte
A kis öregasszony,
Kínlódik a kerttel,
Szorgos munkájával,
Már semmit nem ér el.
Régen, valamikor,
Zöldséget termesztett,
S minden apróságot,
Mi konyhába kellett.
Segítség nem volt,
Dolgozott, mint güzü,
Hosszú életében,
Szép volt a gyönyörű.
Sorsa nem kímélte,
Bőven megpakolta,
Mások terheit is,
Vállaira rakta.
Jól húzta szekerét,
Egyedül is bírta,
De az idő múlik,
Ereje elhagyta.
Eltűntek mellőle,
Kik nem is szerették,
A Sors így rendezte,
Bús egyedüllétét.
Már csak egy van hátra,
Isten kegyelmezze,
Fogadja magához,
Betegségtől mentse!
Budapest, 2014. július 24.