Lázálomban (Gyilkos áldozatok)
Írta: lambrozett Dátum: September 15 2014 00:02:00
V
Szenvedély, ha jön az éj, tikkadt szája
így mesél: égő csók-hullámok közt Egy
Érzés most megfüröszt. Csobban csodája, -
gázolok nyomába'. Forrong, hogy özvegy,
Teljes hír
Szenvedély, ha jön az éj, tikkadt szája
így mesél: égő csók-hullámok közt Egy
Érzés most megfüröszt. Csobban csodája, -
gázolok nyomába'. Forrong, hogy özvegy,
hozzá sosem jönnek. Halott lett párja,
drága társa, zokog, s könnyében csorog
Faun ármánya. Csúfot lejt csepp-tánca. -
Jaj, oly szánalmassá ért minden dolog,
mert nincs, mi tartalommal töltené fel
rövid, üstökös-fénnyel osztott jussát.
Nekünk ezt adták? Szeressünk-e hévvel? -
Ó, Gondviselő! Ha Gond lenne, tudnád?
Feslett Szivárvány! Vérem gyalul vágyán.
Nincs nagy tudásom kínját könnyíteni,
csak néhol szabták rám méretre pályám. -
Folyt' botlok utamon, kedvem is szegi,
nem csak az erőm. Elfogyunk lassan. Te,
én és a mezőny. Gyűjtünk még álmokat,
apró lét-morzsákat, sírunk halkan, de -
öntudatlan. Pszt! Körénk ült a Kárhozat.
Lettünk gyilkos és áldozat.