A Konok
Írta: lambrozett Dátum: Szeptember 22 2014 03:56:02
H
Felnézett a lány az égre,
hol ragyogtak a csillagok -
én kedvesem, ott boldog vagy,
míg fényedtől itt szám vacog.
Teljes hír
Felnézett a lány az égre,
hol ragyogtak a csillagok -
én kedvesem, ott boldog vagy,
míg fényedtől itt szám vacog.
És állt a lány, sok éjszakán,
lábán súlyok, karján ólom -
tekintete szállt, szállt feljebb...
mint repkedő, büszke sólyom.
Így suhantak hosszú évek,
telek itták őszök mocskát -
tavasz-csengő harangozott,
s nyár szelével Időt gyomlált.
Múlt a Világ, hamvadt a Lét,
pusztult minden égen, vízben -
gonosz és rossz felszívódott,
ahogy a jók...mit szépítsem?
Csak a lány állt szomorúan,
sóhajból szőtt pelerinben -
ajka fehér, hangja meghalt,
tikkadt árnya földre-billent.
Kővé vált a virrasztásban,
pedig várt még ezer napot -
de a Végzet tengelyére...
küzdő szeme ma ráfagyott.