Vágyom, várom
Írta: csak-fater Dátum: February 16 2008 09:18:23
Ha kell, rögvest pennát faragok, hogy írhassak újból.
C
Teljes hír
Vágyom, várom
Az éji égen tündöklõ Göncölszekér aranyló rúdjából,
Ha kell, rögvest pennát faragok, hogy írhassak újból.
Hegyét, sötétvörös vérembe mártva, csupaszködök falára,
Felírhassam, számodra jól láthatón, szívem gyötröd halálra.
Itt állok magamban, egy bûzös, sötét, kihalt sikátoron,
Mely összebújva sétáló párok kedvelt helye volt egykoron.
Állok, s várok, hogy a csend szóljon, a némaság meséljen,
Hogy a vágyakozó vágyjon, kimondani a szót, soha ne féljen.
Felírom tüzes véremmel, magányos éjek hangtalan sikító szavára,
Szeretlek mindörökre! A szív, nem maradhat végleg néma éjben magára.
Lehetnél didergõ, magánytól remegõ, bágyadt szívem meleg palástja,
Vigasz, oltalom, süppedõs menedék, csillagokat ölelve érintõ bástya.
S csak ül a vén Hold csillagok közt sötét felhõk peremén szótlanul,
Miközben idelent, szeretni vágyó, gyöngéd érzésem, lassan elájul.
Olvasd hát az ide-oda felírt, szívem diktálta neked szóló irományom,
Tudom, hogy érteni, érezni fogod, másnak csupáncsak ákombákom.
Virulva ébredezõ, hõn szeretõ tavasz zsongására vágyom,
Szívünk döngicsélõ elõjátékává válhat, ha akarod, s akarom.
Napnak sugaráért felnyúlok, letépem, s azt neked adom, mint virágot,
Földet átkarolva megrázom, s átnyújtom a kipottyanó egész világot!