Kérdés
Írta: reitinger jolan Dátum: February 16 2008 17:10:50


Szívem százszor meghalt,
És százszor született,

C
Teljes hír


Istenek szerettek-e vagy nem,
Agyam ritkuló sejtje felejt.
A tûzõ nap, a sötétlõ vihar levert,
Míg utamon lassan mentem.

Ruhámba bogáncs, kezembe virág
Lángszerû szára akadt.
Volt jó szagú tavazi lágy gyönyör,
És sötétben ásott mély gödör.

Daloltam néha... S mire
Talált és érett lett dalom,
Szigonyok szúrtak, döftek,
Száz kín, elnyúló fájdalom.

Szívem százszor meghalt,
És százszor született,
Földre köpött - árvalányhaj -,
Hiányzott a féltõ szeretet.

Hányódott hajóm zátonyon,
S mire éretté vált korom,
Vitorlám tépett lett, szakadt,
Ûzött lettem, mint erdõben a vad.

Véressé vált az õszi alkony,
Eltûnt mi volt, a hajnali derû,
Ajkam már titokra zárt, feszes,
A szám íze mandula-keserû.

Pihennék már, de küzdve küszködök
Lelkem rongyaival csoszogva lépkedek,
Súlyként hullnak rám fújtató ködök,
Porladt feketén, kioltva, üszkösen.

- Szép-e így az élet ? - ti kérditek,
Kik fényként csüngtök odafent,
S égrõl, szemet lesütve néztek,
Ájtatos, bûvös istenek.